Márványpadló fölött állt meg a levegő,
a balkon ablakát mozgatta az idő.
Minden sors választás nélkül, ha elhagyott,
ha nincsen másik út, ha a kétely megfogyott.
Aki szóval bánt, szívében lőporos,
szilánkos törmelék, éle vág, óvatos.
Angyali fuvolát nem szakít meg a csók,
hol van az ölelés, elmaradt egy mosolyod?
Félelem, bénulás, rezdül és meglapul,
aki ma vermet ás, jajszót hall vigaszul.
Lángoló koszorú, mennybe visz el az út,
ajtóban ember állt, az ajtón túl szikra gyúlt.
Halk neszek, topogás, virradjon fel a Hold,
angyali fuvolát nem szakít meg a csók.
Angyali fuvolát nem szakít meg a csók,
ajtóban ember állt, ajtón túl szikra gyúlt.
Halk neszek, topogás, virradjon fel a Hold,
angyali fuvolát nem szakít meg a csók.
Angyali fuvolát nem szakít meg a csók,
hol van az ölelés, elmaradt egy mosoly?
Rokon sor: Menyasszonyos (vers)
← Kérésre nem jön el · Nem kell hozzá alkalom · 8/12 · Mózes álma →