Lángol a kép, tűz a bokor,
egy a miénk, csendes az éj.
Árul a szó, menny a pokol,
siklik a szív lágy melegén.
Vártam és vártál,
szikrákat szórtál.
Világok szirmán
virágot hoztál.
Egy a miénk, tűz a pokol,
lángol az éj, most ne ígérj.
Enyhül a szó, még megigéz,
lágy ágyék, friss melegén.
Vártam és vártál,
szikrákat hordtál.
Ruhád a széken,
világok szirmán.
Klip: Mózes álma · 2025. június 3.
← Nem szakít meg a csók · Nem kell hozzá alkalom · 9/12 · Tűzzel, kereszttel →