Oh de jó, ha fogod a kezem,
oh de jó, ha belefeledkezel.
Szólj ha kell, ha kalapál a tenger,
kérésre nem jön el az igaz szerelem.
Ennyitől már adósod leszek,
megadom magam, de még gyűlnek a neszek.
Kacatokat hoztam, ez áldozat szerep,
arcod az arcom, hajóm a tengered.
Emeld a tétet eleven, szelek,
mesélek mesét, új történetet.
Muzsikál a tér, sűrű éjjelek,
törd meg az átkot, a testem remeg.
Elgyengülök, holdon lépkedek,
szorítsd a kezem, a testem remeg.
Kövesd az álmot, ha nem űz már remény,
nyisd ki a kaput, és ott állok én.
← Nem kell hozzá alkalom · Nem kell hozzá alkalom · 7/12 · Nem szakít meg a csók →