Nézzenek egymásra, ez egy ilyen reggel!
Gondolják csak végig, mióta kelnek fel?
Ott a szemek mélyén emlékek pihennek,
árbocok, kötelek, beszűrődött fények.
Ívre kelnek mosolyok, kávét isznak tejjel,
üres kézzel jöttek, ismert szenvedéllyel.
Mi vert bennem tábort, mi tartott fel éjjel,
régmúlt szekereknek számos reggelével?
Forogjanak küllők, a zajos város ébren!
Asztal köré gyűlnek, majd szóról szóra élnek.
Szóról szóra élnek, mert nem bírják a csenddel,
kávét isznak tejjel, ez egy ilyen reggel!
Azok ott most körben mióta kelnek fel?
Gondolják majd végig ismert szenvedéllyel!
Simuljanak össze árbocok, fonalak,
sóhaj mögött nyugvó régi nagy szavak.
Forogjanak percek, lassan múljanak,
megbontott táborokban mosoly-vonalak.
Számoljatok össze, ha többé nem lehet,
síkok számlapjával láncolt reggelek.
Szövegváltozat: Költők, reggelek (dal · Világlépteink, 2026)