Nézzenek egymásra, ez egy ilyen reggel!
Gondolják csak végig, mióta kelhetnek fel?
Ott a szemek mélyén, emlékek pihennek,
Árbocok, kötelek s a beszűrődött fények
Ívre kelnek mosolyok, kávét isznak tejjel,
Üres kézzel jöttek, ismert szenvedéllyel!
Mi vert bennem tábort, mi tartott fel éjjel,
Régmúlt szekereknek, számos reggelével?
Forogjanak küllők, a zajos város ébren!
Asztal köré gyűlnek, majd szóról szóra élnek
Szóról szóra élnek, mert nem bírják a csenddel,
Csak kávét isznak tejjel, ez egy ilyen reggel!
Azok ott most körben, mióta kelhetnek fel?
Gondolják majd végig, ismert szenvedéllyel!
Simuljanak össze, árbocok, fonalak,
Sóhaj mögött nyugvó, régi nagy szavak!
Forogjanak percek, lassan múljanak
Megbontott táborok és mosoly-vonalak
Számoljatok össze, ha többé nem lehet,
Síkok számlapjával láncolt reggelek.
Klip: Költők, reggelek · 2026. január 31.
Szövegváltozat: Költők és reggelek (vers)
← Blaha Lujza tér · Világlépteink · 9/15 · Világlépteink →