A játékból láng, a lángból fény lesz,
az éj kerek, hold a sötétben.
Égből figyel, bölcsen, fehéren,
láthatja ezt, a lángból fény lesz.
Játékból fest, árnyékból képet,
egy sóhajtás halkul az éjben.
Égből figyel, bölcsen, fehéren,
szíve elbír tengernyi szörnnyel.
Tündérem játszik, guggol a földdel,
szikrákat szór, emléket tördel.
Óvatlanul, csókol és kérlel,
majd tovább áll, szökken a széllel.
Ha fáj, nevet, csókol és kérlel,
visszanéz majd üres mezőkre.
Égboltsapkát húzz a fejemre,
meztelen éjben, fedetlen testre.
Éles a nád, ugrani rajta,
ne félj, ne félj, tart még a hajsza.
Éles a nád, sebeket tép fel,
tündérem játszik, játszik a széllel.
Ha fáj, nevet, csókol és kérlel,
visszanéz még meztelen éjben.
Égboltsapkában csókol és kérlel,
majd tovább áll, szökken a széllel.
Ha fáj, nevet, csókol és kérlel,
visszanéz még az éj sűrűjében.
Égboltsapkában csókol és kérlel,
majd tovább áll, szökken a széllel.
Klip: Láng a sötétben · 2025. május 29.
← Minek örül az ember · Nem kell hozzá alkalom · 5/12 · Nem kell hozzá alkalom →