Szárba szökkent a szőke nyár,
nem hagy nyomot a holdsugár.
Izzadt ingünkön sötét folt,
napszámra jár minden kobold.
Porszem karcolja ujjaink,
illatod hoz hajamba színt.
Minden halál csak egyszer él,
mosolyba burkol az estéli szél.
Nagy hegyek közt, erdő felett,
patak szalad, fut lejtmenet.
Hűs árnyékban bőrödhöz ér,
szád a számnak csókot ígér.
Lázas a nap, vöröslő láng,
mezőt hevítő délibáb.
Illékony lidérc-messzeség,
szemünkben szikrát gyújt a fény.
Nem kell a rang, a kockaíz,
gőzeink súlyán ezüst bilincs.
Madár suhan az éjszakán,
nem hagy nyomot a holdsugár.
Klip: Felhő felett · 2026. október 27.
← Parton átkelők · Világlépteink · 4/15 · Tündérbál →