Tejfehér Hold figyel, gyémántcsillagos éj,
este is nap süt bent illatod szekerén.
Üdvösség, angyalom, vártalak már nagyon,
árváknak szekerén ez a szív: vörös ég.
Ajkadon mese vár, tündérbál nyoszolyád,
nem szédít elmúlás, száz halál kalapál.
Csókodban erdőíz, dézsában dermedés,
pókod, ha lepkét vár: jóízű ébredés.
Hínár vagy vízifű, tükröző ájulás,
sárban a lépteim – közjáték ez a lány!
Váll fölött mennyi tűz, mészfehér kockakő,
vashídon buborék: ujjam közt levegő.
Száz babér vesszőért egy marék sót szórtál,
udvarban csemeténk árva-kék óceán.
Kis kert és benne ház, ott ér a nyújtózás,
elázott templomok – most is rá gondolok
Klip: Tündérbál · 2026. augusztus 28.
← Felhő felett · Világlépteink · 5/15 · Csiganő →