Megment majd a küszöbön álló
omnipotens disztópia,
mindenek fölött, mindenek elé
régóta várt eufória.
Archetípusom menedéket kér,
terapeutánk ez a filozófia.
Mindenek előtt lecserél minket
egy entrópikus szimfónia.
Most hogy végre egyformán érték
monotonitás és pedagógia,
köszönés helyett csak várjuk a végét:
generációnk pszichózisa.
Nem is kell igazán szembe kerülni,
monopol a divat momentuma!
Igazak között lódít valódit
egy hataloméhes oligarchia.
Jönnek a gépek, lemegyek sörért,
díjakat oszt ma az arrogancia.
Óh, te szép ország, szíven ütöttél –
kátyúba fordult elegancia!
Most is hiába kiáltok hóhért,
mentsen meg téged az entrópia!
Ha eljön értünk a küszöbön álló
omnipotens disztópia.
Mindenek fölött, mindenek elé
régóta várt eufória.
Archetípusom menedéket kér,
terapeutánk ez a filozófia.
Bestiális, hogy nincs felelősség –
ez a hanyatló nyugat ópiuma?
Tümpanon helyett betonból épít
a „demokráciák” bűnlajstroma.
Nem baj, ha fáradt lennél szeretni,
dopaminszintünk a Dunát rekeszti.
Heges a lelke, de meg lehet hágni,
nem baj, ha fáradt lennél szeretni.
← Örökkön keringő · Világlépteink · 12/15 · Más volt régen →