Te is tudod, más volt régen,
nevetni a hóesésben,
lélegezni hideg szélben,
vagy buszra várni a szürkeségben.
Nyár végi csönd félbetörve,
mert egy kakas kettétörte.
Az énekén hajnalt hívott,
pedig sötét volt még kint ott.
Egy üveg cukor voltam régen
a polcon, és onnan néztem,
hogy az apám türelmetlen,
káromkodik örömében.
Anyám szeret, a szomszéd ébren,
halkul a csönd a kert végében.
Itt megtalálsz évről évre,
húzzuk, amíg nincsen vége.
Egy üveg cukor, tudjuk végre,
hogy az figyelt évről évre.
Árpakávé, fehér tejpor,
jó most nagyon, nem tagadom.
Tücsökzene, zeng a szívem,
gyermek vagyok őszi réten.
Itt megtalálsz évről évre,
húzzuk, amíg nincsen vége.
Ez csak játék, jól tudom,
elefántok a kulcslyukon.
Cikóriával álmodom,
várom a reggelt a hajnalon.
Egy üveg cukor, tudjuk végre,
hogy az figyelt évről évre.
Árpakávé, fehér tejpor,
jó most nagyon, nem tagadom
← Disztópia · Világlépteink · 13/15 · 155 milliméter →