Hamar megszokjuk a kényelmet, még akkor is, ha az korlátoz, vagy hosszú távon egészségtelen. Amellett, hogy a Cukor és vaj egy könnyed, nyárváró dal, meghúzódik benne némi reflexió a dédelgetett illúziók, valamint a kényelemhez és vágyakhoz fűződő viszonyunk kapcsán.
A dal egy áprilisi reggelen kezdett kibontakozni, Pécselyen. Elkapott valami hirtelen gondolat, amihez hamar meglettek a hangok és az akkordok, így csak a szöveget kellett kivárni. A feladathoz Balatonszőlősön találtam egy remek kocsmát, ahová nyitás előtt tollal és papírlappal beülhetek; itt született meg a két strófa.
Kézirat a kocsma mögötti sörpadnál
Cukor és vaj
Cukor és vaj, ez az álomkép
Pázsit ring a dél öblén
Napra kacsint egy új vendég
Szív ütemén, a szellő-ég
Idegen az arc, a könnyedség
Csók nyoma szédít, szédít még
Átutazó, a dél öblén
Az amit kérsz már rég tiéd
Ébred a nyár a szív ütemén
A cukor és vaj, százszorszép
Dél öblén, csók nyoma ég
Napra kacsint és szédít még
Ahogy ma nincs, ahogy tovább
Ahogy ma nincs, ahogy tovább
Ahogy ma nincs, ahogy tovább
Ahogy ma nincs, ahogy tovább
A dalt májusban stúdióban, Weil Andrással rögzítettük, így felkerül majd a második lemezre, de felvettünk egy live verziót is, 𝗛𝗮𝗿𝗿𝘆 𝗦𝘁𝗼𝘁𝘁 (@mrharrysmusic) jóvoltából: