Most végre akarom, táncoljon, aki él,
így lesz most az enyém minden mozdulatod.
Nyúlánk és terebély, dobbantás peremén,
nem volt még ilyen ár, látod, hogy mi a tét.
Isten színe előtt imába fogadom,
hogy az én kedvesem hűtlenül nem hagyom.
Szívedből csupa szín, nem lehet mind enyém,
mit hoztam, eladom, játsszunk még szabadon.
Szikrázó hajnalon, minden gondolatod
így nem lesz enyém, parázsló alakod.
Csipke a lábadon, tintákról álmodom,
életem, halálom kezedbe ajánlom.
Most jönni akarok, lángoljon az egész,
parázsló alakod, minden gondolatod.
Párában a tükör, hulljon ránk nevetés,
porcelán asztalon, díványon tündököl.
Izzítson patakot, kétséggel dacolok,
sarkadjon ki a vér, hogy jönni akarok.
Szívedből csupa szín, nem lehet mind enyém,
mit hoztam, eladom, játsszunk még szabadon.
← Határba léptünk · Szép ez a boldogság · 2/14 · Klárisok →