Cukor és vaj – ez az álomkép.
Pázsit ring a dél öblén.
Napra kacsint egy új vendég,
szív ütemén a szellő ég.
Idegen az arc, a könnyedség;
csók nyoma szédít, szédít még.
Átutazó a dél öblén –
az, amit kérsz, már rég tiéd.
Ébred a nyár a szív ütemén:
a cukor és vaj, százszorszép.
Dél öblén csók nyoma ég,
napra kacsint, és szédít még.
A dal keletkezéséről: Hamar megszokjuk a kényelmet
← Harmincnégy · Szép ez a boldogság · 10/14 · Az őrzők →