Sosem látod viszont
a fiatalt ki rétről hozott virággal tért
vissza sátrad elé,
ki rajongott sötét hajadért.
Felnőtté tettél, s ha ugyan jól áll
nekem a ránc,
a bor és a hosszú hallgatás,
Fejet hajtok a festett arcú,
göndör-szőke fiúnak,
ki mezítláb és nyitott szívvel táncolt
sorsod, oltárod előtt.