Hát hiába akartam olyan nagyon, nem lett menyasszonyom.
Ki tudná azt, már hogy mi volt a fejébe, drága táncosom?
Madarak száz színe, virágok kékjébe, illatos oltalom,
hold látta, eb ette, út pora befedte, gyászoltam nagyon.
Aztán a világból kimenve sietve, üldöztem otthonom.
Egy koldus menekül, majd újra elszegül, micsoda izgalom!
Itt meg a szeretők, gyönyörbe törötten, hamvadó klárisok.
Tanulság nélkül is virradó mesém vagy,
mikor fáj és vérzel, nem bírom már ésszel, adósod vagyok.
Azt hiszed, akkor jó, ha az van, amit vársz, máshogy ne is legyen.
Pedig hát igazán nincs semmi hiába, álom a tengeren.
A hála is megterem gyönyörű szívedben, öntözi kertedet.
Szoríts majd, ha félek, ha abból se értek, énekelj nekem.
Lenyúlok a mélybe, tükörkép tetején, tompul a hangom.
Lehetne bármi is, nem szakít meg a csók, nem lett menyasszonyom.
nap látta, szél fútta, jégeső elverte, nem lett menyasszonyom.
Én tudom, én láttam, mi volt a szemébe, drága táncosom.
Nem baj ha nehéz most, drágám, ha félsz, hát nem lehet!
Nem baj ha nehéz most, drágám, ha félsz, hát nem lehet!
Szoríts majd, ha félek, mit hoznak a képek, nem lehet
Rokon sor: Nem szakít meg a csók (dal · Nem kell hozzá alkalom, 2025)