Lehetnék árnyék, egy villanás, egy tükröződés egy ház falán
Lehetnék titkod, egy ócska szín, lehetnék ennyi – és semmi más
Lehetnék jelkép, egy látomás, olcsó hazugság, köztes állomás
Lehetnék láng is, egy kedves szó, lehetnék ruhádon egy apró folt
Lehetnék folyó, vagy számadás, lehetnék férfi, egy kézfogás
Lehetnék térkép, hogy hazatalálj, lehetnék máz is, csésze falán
Lehetnék csend is, mely földig ér, lehetnék játék – megunva már
Senki se tudná, ha megszerettél, vagy zúdulnának tikkasztó eszmék
Lehetnék férfi, káromolás, megduzzadt érben egy vallomás
Lehetnék árnyék egy ház falán, lehetnék ennyi – és semmi más
Lehetnék angyal, egy szőke íz, egy nyári emlék, feledve már
Látsz-e még engem úgy igazán, vagy mint tükröződést szemed bogarán
Lehetnék hajadban a kósza szél, mely illatodban szárnyra kél
Egy intő példa, felfordulás, lehetnék játék – megunva már
Lehetnék játék – megunva már, mondd, neked mi kell még ezek után
Mondd, neked mi kell még ezek után, mondd, neked mi kell még ezek után
Mondd, neked mi kell még ezek után, mondd, neked mi kell még ezek után
Mondd, neked mi kell még ezek után, mondd, neked mi kell még ezek után
← Rejtélyed őrzöm · Nem kell hozzá alkalom · 2/12 · Az író →