Betakar lágyan, szelíd az este,
égből vörösen gurul a teste.
Vastag függönye meztelen,
kézzel, lábbal őrzője lettem.
Tenger mélyében keresem,
bálványon ringó szemekkel.
Átmoshatnak tengerek,
bogarak zenéje, gurul az este.
Száguldó dobolás,
mámorító, szeszélye lettem.
Kölcsönbe vett rejtjelek,
bogáncsból fontam kertet neked.
Fűszál hátán elviszem,
porból lettem, porrá leszek.
Tűzropogásban árnyék, neszek,
bálványon ringó szemekkel.
Bennem van, mi tied lehet,
madarat hoztam, ezüst felleget.
Ékes csőrén dallam felel,
szőrén-szálán kedved leled.
Örökkévaló, ismeretlen,
fáklya kelyhén, lásd, beleestem.
Parázs között olvad a méze,
vigyázz rám, ha szökne a léte!
Tűzropogásnak dallam a fénye,
táncol, topog és hajol fölébe.
Vigyázz rám, ha szökik a légbe,
égből pottyant szerelmére.
Klip: Tűzropogás · 2025. december 24.
← Valahol · Szép ez a boldogság · 7/14 · Felleg →