Mily messze csalt a csillagút,
kémlelt csodát, nagy háborút,
bogáncsot, vágyat, titkokat,
bölcsőben ringó arcokat.
Mi sejteti rég, hogy útra kelsz,
szavakra majd szóval felelsz?
Igaz barát és ringató:
kémlelt csodát vagy háborút.
Sír a felhő, majd partot ér,
égből fakadt könny földig ér.
Mindent lehet, ha vállalod,
csillagok közt a hajnalod.
Száz terve hangtalan vacog,
múlást színlel, ha ráhagyod.
Nyakamba vettem illatát,
éltet hozott a mennyen át.
Vér és arany a messzeség,
váltságot fizet, enni kér.
Drága föld, gyermeked vagyok,
szeplőtlen megfoganhatok.
Add kezembe szép, szelíd kezed,
mint rózsa hajnal, ha ébredez.
Járjunk így sodrást folyón át,
mossuk le csillagút porát.
← Ringató · Világlépteink · 3/15 · Felhő felett →