Üssétek át a falat, gyanakvó árnyékok!
Résekben olvadó színekkel álmodok
Szemembe zúdul a régi folyó:
Forma és kép – az igazság várható
Vártam én magam is, buzgó szekér
Csattanó nélkül? Még kérdést se ér!
Rendszerbe aprított szabadság, elmegyek!
Sziluett jelmezzel bábozzon gyermeked
Kovácsolt vasakkal őriznek kerteket,
Lépések nyomain vonszolnak testeket
Kívül és belül lám – más a világ –
A költő is ember, mint árnyék fut át
Gyanakvó, olvadó színek és lágy neszek
Őriznek szavak, ha eljő, hogy nem leszek
Szemedbe zúdul a szikra, a folyó-
Üssön át falakat, minden mi jó!