A teremtő nem ítél,
Csak a tudatlanok.
S ha lenne mégis gyónni valónk?
Az a gőg, a hasonítás!
Élőnek az irigység nem fest jól!
Hisz kinek tetsszen,
Ki magának fontos egyedül?
Mi hozna szégyenbe nemzettet,
Ha nem az önhitt vakság?
S ha kard súlyt arra, ki szelídül,
Rajta a kard mégse győz:
Testemből űzheted fényemet,
Létem időtlennel fonva szövetséget –
Az Úttal egyidős.