A háznak jó ha lakják,
Az ablakon átjár kedvesen a szél.
Egy nyitva-maradt
kötet lapjai fellibbenek.
Szép mellű szeretők
jutnak eszembe
ahogy fekszem.
Engem is csodájára
teremtett az élet,
így nem ér váratlanul hogy
Szép lett!
Levert béklyóim,
lelkemre aggatott súlyok,
sarokban feledve
nézik egymást –
Csörömpölnek
A Nap árnyékot fest,
a deszkák az
árnyék alatt zöldek.
A molekulák a helyükre kerülnek,
mellkasomra szívott friss
lélegzetem –
Sárga virágok,
tükröző, lágy vizek –
olyan a vasárnap mint
legkedvesebb
szerelmeim
illatán a
csend.